Művészetalapú alprogram

Művészetalapú alprogram (MA)

A Művészetalapú alprogram szempontjából a művészetek a tanítók, tanárok által felhasználható nagy hatékonyságú „csodafegyverek”, melyekkel olyan körülírt pedagógiai célok valósíthatók meg, mint:

  1. Személyiség- és társas készségek fejlesztése. A művészetek sokoldalú alkalmazási lehetőségeinek egyike az, hogy a tanulók személyiségét és társas környezetben történő megnyilvánulásait egyrészt megfigyelhetővé (egyben diagnosztizálhatóvá), másrészt fejleszthetővé teszik. A Művészetalapú alprogram ezért olyan módszereket gyűjt, alkot és ad közre a pedagógusok számára, amelyek alkalmazásával művészeti tevékenység közben képesek a diákok intra-/interperszonális jellegzetességeit célzottan formálni.  A végzettség nélküli iskolaelhagyás szempontjából pedig ez azért lényeges, mert annak oki tényezői között olykor (talán nem klinikai mértékű, de a hatékony iskolai alkalmazkodást nem segítő) személyiségfejlődésbeli, illetve társas készségbeli problémák is tapasztalhatók.
  2. A tanulási motiváció és a tanulás iránti attitűd alakítása. A végzettség nélküli iskolaelhagyás mögött gyakran a tanulás iránti motiválatlanság, a tanulással szembeni negatív attitűd áll. A művészeti nevelés esetenként segíthet az iskolát valódi élmény sulivá változtatni, a tanulást pedig olyan tevékenységgé alakítani, ami a különböző művészetek iránt esetleg fogékonyságot mutató gyermekek számára örömöt okoz. A tanulással kapcsolatos pozitív attitűd (gondolatok, érzések, viselkedési megnyilvánulások összessége) már önmagában is sokat jelenthet a végzettség nélküli iskolaelhagyás megelőzése szempontjából.
  3. Indirekt (érzékelést, észlelést, figyelmet, emlékezetet, gondolkodást) célzó tanulásfejlesztése. A művészetek általában véve is jó hatással vannak a tanuláshoz is szükséges értelmi képességekre, mivel azokat komplexitásukban gyakoroltatják. Ez a hatás pedig megsokszorozható lehet, ha a pedagógusok célzottan, egy-egy képességre/képességcsoportra fókuszálva a tanulók egyéni szükségletei szerint differenciáltan tudnak művészeti feladatokat adni – bármely tanóra, vagy akár tanórán kívüli alkalom esetében.
  4. Direkt (módszertani) tanulásfejlesztés. A tanulás IPOO-modelljét alapul véve többek között a következő területek fejleszthetők művészeti feladatokkal: 1. A tanulás input fázisában gyors és értő olvasás, jegyzetelés; 2. A tanulás process fázisában értő tanulás, emlékezést segítő eljárások alkalmazása; 3. az output fázisában felelés és dolgozatírási stratégiák alakítása; 4. a tanulásszervezés (organizáció) során pedig a tanulásnak kedvező hely kialakítás és időbeosztás.
  5. (Inter)diszciplináris ismeret átadás. A művészeti nevelés oktatási célokra is alkalmazható: új ismeretek átadásától a régiek gyakorlásán át a számonkérésig terjedő spektrumban jóformán bármilyen téma esetében. Ez különösen a művészetek iránt nagyfokú fogékonyságot, a közismereti tantárgyak iránt pedig „mérsékeltebb érdeklődést” mutató tanulók esetében lehet fontos tényezője a modern pedagógiának.
  6. Pályaorientáció. A művészettel nevelés révén nemcsak művészeti, hanem más pályák vonatkozásában is megvalósítható a diákok pályaorientációja. A művészetekkel munkaértékek alakíthatók, foglalkozások, szakmák ismertethetők meg, vagy akár próbálhatók ki.