Ízelítő az Életgyakorlat-alapú alprogram módszertanából

Az Életgyakorlat-alapú alprogram, céljának megfelelően – a tanulók ön- és közösségfejlesztésére – a tanulói aktivitásra építve a napi programba illesztve ajánl csoportfoglalkozásokat, tanórai foglalkozásokat, amelyek igazodnak a tanulói, szülői igényekhez, a helyi szokásokhoz, az iskola lehetőségeihez, és hozzájárul a tanulók közötti esélyegyenlőtlenség csökkentéséhez és a tanulási eredményességhez.


Ahogy a teljes Komplex Alapprogram módszertana, úgy alapvetően az Életgyakorlat alapú alprogram módszertana is a DFHT (differenciált fejlesztés heterogén tanulócsoportban). Ezért most azt a módszert emeljük ki, amely nem szerepel a DFHT tanulmányban, mely nem más, mint a strukturált csoportfoglalkozás.

Strukturált csoportfoglalkozás

A strukturált csoportfoglalkozás elsősorban a tanórán kívüli időkeretben valósítható meg. A csoportfoglalkozások sajátosságai között hangsúlyosan megjelenik a tagok önismeretének, társas készségeinek fejlesztése a strukturált gyakorlatok, játékok mentén. „Az iskolában a csoporthelyzet biztosítja azt, hogy az önismertre, fejlesztési, tanulási „kalandra” induló tanuló visszajelzést kapjon viselkedéséről, úgy láthassa magát, mint a tükörben, s ennek segítségével tágabb rálátást nyerjen a cselekvéseit irányító indítékrendszerre, önérvényesítési stratégiáira, új viselkedésmintákat próbáljon ki, és a kölcsönös interperszonális tanulás során korrigálhassa a nem kívánt magatartást, valamint kialakítsa azt, amely számára hatékony és konstruktív.” – írja az Életgyakorlat-alapú alprogram koncepciója.

A csoportfoglalkozás időtartama egy alkalommal általában két tanítási óra, legalább 90 perc. A foglakozás kis csoportban történik, amelynek ideális létszáma 12-15 fő. A csoportfoglalkozások mindig információt adnak, és az információ elsajátításában lehetőség nyílik arra, hogy a csoporttagok egymástól tanuljanak, egymástól szerezzenek információt, valamint az új információkat valamilyen módon a gyakorlatban kipróbálják és önmagukra is vonatkoztathassák.

A strukturált csoportfoglalkozásnak meghatározott forgatókönyve van, mely öt részből áll:

1. Hangulatteremtés – mint módszer azt jelenti, hogy az iskolai keretek között a gyerekek számára elválasztjuk a hagyományos ismeretátadástól ezt a foglalkozási formát.

2. Célkitűzés – mint módszer azt jelenti, hogy tudatosítjuk a résztvevőkben, ma mit kell tenniük önmagukért.

3. Ismeretfeldolgozás – mint módszer azt jelenti, hogy meghatározott tartalmú strukturált gyakorlatok segítségével dolgozza fel a csoport a témát.

4. Személyes hozam – mint módszer azt jelenti, hogy egyéni megnyilatkozásokat hívunk, kérdésekre válaszokat gyűjtünk, amiben a résztvevők megfogalmazzák, mit kaptak, mit nyertek a foglalkozás révén.

5. A következő foglalkozás előkészítése – mint módszer azt jelenti, hogy az ismeretfeldolgozás szakaszában sokszor építünk a résztvevők önálló munkájára, amit két foglalkozás között kell elvégezniük, pl. interjúkészítés, gyűjtés, folyóirat, cikkek olvasása, rajz, rövid írás.