Így is lehet kezdeni a tanítási napot!

A Komplex Alapprogram (KAP) iskolai bevezetésének egyik fontos eleme, hogy a tanítási napot ráhangolódó foglalkozással kezdik a diákok. Miben áll ennek a pedagógiai haszna? Hogyan kell elképzelni egy ilyen foglalkozást?


A ráhangolódó foglalkozást optimális esetben az osztálytanító pedagógus vezeti a hét minden napján, de legalább 2-3 alkalommal. A reggeli ráhangoló foglalkozások lehetőséget teremtenek a tanulóknak arra, hogy a tanítási napot olyan légkörben kezdjék, ami segíti őket a tanulói közösséghez való tartozás megerősítésében, a társaikkal való jó kapcsolat kiépítésében és megőrzésében, a társas tanulás előkészítésében. Különösen fontos szempont, hogy a tanulók érzelmi biztonságban érezzék magukat az osztályban, mert akkor lelkesen, motiváltan tudják elkezdeni a napot, így hatékonyabban fogják elsajátítani az új ismereteket és begyakorolni a régieket, valamint képességeiket is effektívebben fogják tudni fejleszteni.

A ráhangolódó foglalkozás menete

Érdemes erre az időre átrendezni a termet, és a székeket körben elhelyezni, vagy szőnyegen is ülhetnek a gyerekek körben, hogy ez megkönnyítse az egymással való kommunikációt. Annál is inkább, mert a ráhangolódó foglalkozás első része egymás üdvözlése. Ha még nem ismerik egymást a gyerekek, akkor ez jó alkalom a nevek megtanulására, de ha új tanuló érkezik az osztályba, neki is megkönnyíti a beilleszkedést. Ha egy osztály már jól ismeri egymást, akkor játékos feladatokat adhatunk, melynek célja leginkább az, hogy kapcsolat alakuljon ki a pedagógus és az osztály között, de arra is jó alkalom ez, hogy a pedagógus megtanítsa és demonstrálja a különböző köszönési, üdvözlési módokat.

Utána következik a ráhangolódó foglalkozás beszélgetés része. A kötetlen beszélgetés során a tanulók önként beszélhetnek élményeikről, játékaikról, életük eseményeiről, bármiről, amit fontosnak tartanak megosztani a közösséggel. A többiek kérdezhetnek, vagy kommentálhatják az elhangzottakat. Megfogalmazhatják, mi jutott eszükbe az elhangzottakról. A tanulók megtanulják, hogyan kell értő figyelemmel hallgatni a társukat, kérdezni tőle, reagálni az elmondottakra. Az első osztály elején bizonyára kevésbé figyelnek egymásra, belevágnak a másik szavába, de később fokozatosan megtanulják, hogyan kell egymásra figyelni. A tanulók a beszélgetés során megismerik egymást, megértik társaik szempontjait, motívumait, ennélfogva várhatóan toleránsabbak lesznek osztálytársaikkal. A pedagógus tematizálhatja, irányíthatja a beszélgetést, fontos, hogy tisztázzák azt a tanulókkal, hogy miről illik és miről nem illik beszélni. 6-7 éves gyerekek nagyon szívesen beszélnek élményeikről, életük történéseiről. Lehet azonban olyan tanulócsoportunk, ahol valami miatt célszerűnek látjuk, hogy például egy héten át ugyanazzal a témával (pl. „kedvenc játékom, kedvenc mesém, családi programjaink stb.) foglalkozunk minden foglalkozáson, és a tanulók kiválaszthatják azt a napot, amikor ők mondják el a témáról a gondolataikat.

A harmadik része a foglalkozásnak a közös tevékenység, játék. Közösségépítő és csoportkohézió teremtő ereje van a közös játéknak, melynek nem szükséges öt percnél hosszabbnak lennie. Lehet a játék energetizáló, dinamizmust növelő vagy inkább megnyugtató, lehet humoros vagy intellektust megmozgató, az aznapi tanórák anyagához kapcsolódó vagy egyszerűen egy kedvelt dal eléneklése, közös tánc stb.

A pedagógus szerepe igen jelentős a ráhangolódó foglalkozásban, hiszen az ő motivációja ragad át a gyerekekre. Ha a tanulók úgy érzik, hogy a tanár valóban kíváncsi a véleményükre, élményeikre, érzéseikre, akkor örömmel fognak részt venni a foglalkozáson, ami motiváltabb osztályt, jobb osztálytermi „klímát” eredményez.