Ezt mindenképpen tudni kell a differenciálásról!

Mit jelent a differenciálás a pedagógiában? Mire épülhet a differenciált fejlesztés? Hogyan válik hatékony módszerré a gyakorlott pedagógus kezében?

A differenciálás tulajdonképpen azt jelenti a pedagógiában, hogy nem kell szükségszerűen minden gyereknek ugyanazt, ugyanakkor és ugyanúgy tanítanunk. Ez könnyen indokolható azzal, hogy nem minden tanuló egyforma (pszichológiai értelemben, előzetes tudás szerint, meglévő és fejlesztendő kompetenciák szerint). Fontos azt is kiemelni, hogy a jó pedagógusnak nagyon rugalmasnak kell lennie a módszertan terén is, hiszen ugyanaz a tartalom és pedagógiai módszer (jó gyakorlat) különbözőképpen lehet fejlesztő az egyes tanulók számára. Egyikük lehet, hogy megtáltosodik tőle, másikukat lehet, hogy megijeszti, harmadikukra lehet, hogy demotiválóan hat. El is érkeztünk az egyik legfontosabb dologhoz, ha differenciált fejlesztésről beszélünk: a tanárnak ismernie kell az osztályt.

Ismerni kell az osztályt

Csak akkor tudunk jól differenciálni, ha ténylegesen ismerjük a gyerekek meglévő képességeit, azok fejlettségét, és azzal is tisztában kell lennünk, hogy kinek, mi okozhat gondot egy feladat megoldásában. Vegyük példának a szövegértést. Tegyük fel, hogy az a célunk, hogy fejlesszük a gyerekek szövegértési képességét. De a különböző gyerekeknek különböző részterületeken lehet elmaradásuk: lehet, hogy egyikük a hosszabb mondatokkal birkózik meg nehezebben, lehet, hogy egyiküknek a betűk felimerésével van gondja, lehet, hogy egyikük figyelemkoncentrációs zavarokkal küzd, míg másikuknak a szűkös szókincse nehezíti a szövegértést. Ha ismerjük az osztály tanulóit, akkor tudunk olyan differenciált feladatokat adni nekik, amelyek ott tudnak segíteni fejleszteni a képességeiket, ahol nekik szükségük van rá. Természetesen nem kell mindenkinek minden feladatot megoldania – éppen erről szól a differenciálás.

Tartalmi differenciálás

A huszonegyedik században, amikor kis túlzással mindenki zsebében ott lapulnak a lexikonok a mobiltelefonunkon (csak tudni kellene jól használni!), relativizálódik a szükséges és elégséges alapműveltség mennyisége. Egy azonban biztos: ha érdeklődés hajtja a diákot, akkor az meg fogja növelni a kedvét a tanuláshoz. Bizonyos keretek között érdemes tehát teret adni a tananyag tartalmi differenciálásának, azaz beleszólást engedni a diákoknak is abba, hogy mivel fogunk foglalkozni az órán. Tipikus példája ennek egy projekthét, aminek a témáját közösen választhatjuk ki a diákokkal. A tendenciák arra mutatnak, hogy az elmélyülés képessége egy-egy témában gyakran hasznosabb tud lenni a mai világban, mint ha egy pontosan meghatározott ismeretanyagot mindenki azonos szinten sajátítana el. A tartalmi differenciálás csoportmunka keretében is megtörténhet, amikor a diákok választhatnak a közös feladatból, hogy az érdeklődésüknek leginkább megfelelő részfeladatot végezzék el. Szintén tartalmi differenciálás lehet, ha a diákok megválaszthatják például a házidolgozat témáját.

A módszertan is lehet differenciált

Ugyanazt a tudásszintet nagyon sok különböző módszerrel el lehet érni. Egy adott irodalom óra anyagát például egyes gyerekek oknyomozós kérdések sorozatával, egyesek csendes olvasással, egyesek csoportmunkában megvalósuló tablókészítéssel, megint mások interneten való kereséssel, böngészéssel is elsajátíthatják. Van, akinek ez a módszer jobb, van, akinek az. A pedagógiai módszertár pedig rendkívül sokrétű. Ebben lehetnek nagy segítségünkre a Komplex Alapprogram előre kidolgozott jó gyakorlatai, módszertani eszköztár gyűjteménye, az alprogrami szintre lebontott mintaóravázlatok és segédletek sokasága. Reméljük, hogy egyre több iskolában ténylegesen meg tud valósulni a differenciált fejlesztés modellje, melyhez igyekszünk minden segítséget megadni!